1, Van például a gravomágneses energiával működő szigetelés, de erre nem szánnék túl sok időt, te se tedd (úgy általánosságban szemétség az emberi hiszékenységet, tájékozatlanságot kihasználni, ezeknek az embereknek a legsötétebb helyek járnak majd a túlvilágon, ha van olyan).
2, Van aztán az injektálás, a cél ugyanaz, a kapillárisok lezárása, ha jól sikerül, működik is, de azért nem úgy van, hogy megmondom a vízzáró folyadéknak, hogy most aztán minden hajszálcsőbe jusson el, és maradjon is ott, és az úgy is lesz.
3, A harmadik módszer a drénezés/kavicságyazás/fóliázás, a lényege, hogy a víz elvezetésével a rendszer megpróbálja megakadályozni, hogy a falba nedvesség kerüljön, illetve a bejutott nedvesség könnyebben el tud párologni. Sajnos a hajszálcsövesség ennél nagyobb szemétség, a nedvesség a talajból méterekre is feljuthat a falazatban, és ha ez nem elég, ez a létező legköltségesebb módszer is.
4, Hagyományosan és otthoni kivitelezésben bontással, aláfalazással szokás vízzárni. Az eljárás lényege, hogy szakaszonként két sor téglát kibontunk, majd szigeteléssel visszafalazunk. A végeredmény kifogástalan, a hátránya a felfordulás, a magas anyagköltség és munkaigény (a statikai vonatkozásairól majd később).
5. Egy időben sokat lehet hallani a lemezelésről, aminek a lényege, hogy egymásra takaró fém lemezeket sajtolnak egy fugasorba. Az eredmény itt is jó, de speciális lemezek és felszerelés kell hozzá.
6, Aztán van ugye fűrészelés, nem igényel túl sok magyarázatot, elvágjuk az anyagot, szigeteljük, nincs hajszálcsövesség. Ha minden körülmény adott (erről majd később), akkor viszonylag olcsó, és később is használható szerszámok, hagyományos szigetelőanyagok, mivel csak egy fugát vágunk, relatíve kis anyagköltség, pont.
Egy kis szakirodalom:
